Két hét nyár
Mielőtt Belfastba költöztünk olvasgattam az időjárásról, de korántsem gondoltam, hogy ez tényleg komoly... A nyár két hétig tartott, valamikor egy hónappal ezelőtt. Azóta kabátban járunk és a szakadó esőben nap mint nap kifordítja az ernyőnket az üvöltő szél. Komolyan. Zsófi tegnap sapkában volt. Enyhítő körülménynek számítom, hogy a tél nem annyira fagyos, viszont 11 hónapig tart.
Egyébként is sok minden történt amióta nem írtam. Az egyik legjobb, hogy Ricsivel eljegyeztünk egymást áprilisban!! :) Aztán pedig meglátogattak minket a szüleim és itt ünnepelték az ezüstlakodalmukat. A Hiltonban szálltak meg, rengeteget kirándultunk gyönyörű helyekre és finomakat ettünk és nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Ez is jó hamar elszállt...
Az eljegyzés Bangorban volt meglepiből a tengerbe benyúló sziklákon. Tökéletes és romantikus!! :) Az évfordulónkon megyünk is majd vissza egy profi fotóssal, hogy megörökítsük ezeket a pillanatokat és majd mutogathassuk az unokáinknak. :)
Új életet is kezdünk, rendszeresen járunk edzeni és sokkal egészségesebben élünk már egy ideje. Néha szenvedés, de nagyon is megéri. És ha már új élet, akkor csináljuk nagyon!! Úgy döntöttünk nem maradunk Belfastban tovább ezzel is bővítve az "élet mindenhol" fogalmát. Ennek több oka is van, ami most épp a legaktuálisabb, hogy az emberek hülyék. Július 12. itt a nemzeti ünnep, ami arról szól, hogy hogyan tudják még jobban utálni egymást az írek és az angolok és hogy a rendőrök milyen magas ívben ... a vandalizmusra. Ennek az ünnepnek az előestéje a máglya gyújtás, vagy mi. Ilyenkor hatalmas tornyokat építenek raklapokból meg mindenféléből (kb a házunk magasságáról beszélek...) és vidám italozgatás keretében éjfélkor felgyújtják őket az utca közepén!!! Persze az aszfalt megolvad és talán néhány ház is, ráadásul az egész városban füst van, de mit számít. A taxisok ki sem dugják az orrukat, a buszról már nem is beszélve, úgyhogy a hazajutásunk meglehetősen körülményes volt a vb döntős buliból (Viva Espana!!!!), de megoldottuk. :) Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet de kiderült, hogy ez a zászlóégetős buli csak valami békés dolog ahhoz képest, ami hétfőn éjjel volt. Az otthoni 2008-as március 15. elég gyenge utánzat volt... Buszt és vonatot loptak és gyakorlatilag az egész város és az összes híd le volt zárva az összecsapások miatt, ami azért kellemetlen, mert ha úgy tekintjük és budán dolgozom és pesten lakom és éjfél előtt nem nagyon szoktam végezni... Menő... Ismét alig bírtam hazajönni, de itthon már biztonságban voltam. :) Másnap még egy kicsit felgyújtották a tescot, de már semmi komoly... Mára meg már csak a törmelékek emlékeztetnek az esetre, mintha mi sem történt volna...
Na szóval dióhéjban ez az egyik oka, hogy elköltözünk. Emellett mindketten munkahely váltáson gondolkodunk és az új környezet is izgi lesz. Vannak ott barátaink, nagyobb, nyüzsgőbb és fiatalosabb város. Már alig várom, csak még annyi mindent meg kell szervezni!!! Most egyenlőre a nyaralást várjuk a legjobban, már másra sem tudok gondolni csak a Riviérára és a melegre és pálmafákra... Ahhh de messze van még!!!! Egyébként mindent összevetve nagyon nagyon boldogok vagyunk, imádjuk egymást és minden szupijó!! :)
Letöltöttem az 1001 könyv amit el kell olvasni mielőtt meghalsz listáját és el is fogom kezdeni... Úgy gondoltam, hogy majd sorban megyek, de időrendben van és az első pár században azért még nem születtek túl izgalmas könyvek, úgyhogy majd amihez épp kedvem lesz. De előtte még van egy csomó itthon is ami elolvasásra vár, úgyhogy lesz dolgom.
don't wanna work today
Az emaileket még mindig írom, sajnáloooom.... Skypeom se lett, ellenben egy hiperszuper szekrényünk az igen. :) Ricsi cipelte haza az ikeaból és együtt szereltük össze. Jó ha van egy férfi a háznál. :)
Ma már dolgozom és olyan szörnyű beosztásom van, hogy váltják egymás az esték és reggelek, úgyhogy kétszer is kell mennem egymás után hajnalban úgy, hogy előtte éjjelig dolgoztam. Fúúj. Jó lenne már egy közös szabadnap...
Mindenkit ezerszer puszilok és ígérem rajta leszek az íráson...
szétesett...
Ma reggel ahogy nagyban vártuk a bútort hívtak, hogy sajnos darabokra esett, úgyhogy menjek és visszakapom a pénzem... Menő... Nem baj, biztos ennek is oka van, holnap egy százszor jobbat találok az IKEAban. Azért ez elég érdekes, de mindegy. Szóval elbandukoltunk ismét a boltba ahol sűrű bocsánatkérések közepette visszautalták. Aztán kis korzózás, a szokásos kávé (már meguntam a sima lattet, most a karamelles a menő...) és bank Ricskóval. Majd ő elment dolgozni, én pedig úgy döntöttem behozom az email lemaradásaimat, meg főzök egy jó kis lazacos pennét a tervezett pakolászás helyett.
Az utcánkban most nyílt egy menyasszonyi ruha kiárusító bolt. Olyan mint ahol a Monica (Jóbarátok) harcolt a ruhájáért. :) 99 fontért árulják a ruhákat, ami szerintem rendkívül kevés... persze eszemben sincs venni egyet, de azért holnap csak körülnézek viccből... tudniillik csak szombaton van nyitva mindössze öt órát. Húú Emese ha itt lenne... Amúgy holnap piacnap is van, Ricsit már felkészítettem a korai kelésre. Na de ezt még meglátjuk, sűrű a terv.
Zsófira nagyon büszke vagyok amióta edzőterembe jár. :) Olyan kis virágos jókedve van tőle, remélem ezt már nem fogja a hülye munka elrontani.
Na megpróbálok varázsolni egy skypeot a gépemre, hogy fel tudjam végre hívni anyáékat.
Puszi
ikea fan club
Egész Belfastban tehéntrágya szag terjeng... úgy tűnik beindult a farm szezon a környező vidéken, mással nem nagyon tudom magyarázni az esetet.
Nem költözünk, és a tulajdonos more than happy emiatt. Igazából én is örülök, végre megvalósíthatom a kis terveimet a lakás otthonossá tételére, amiket idáig az esetleges váltás miatt halogattam. Még egy vasalót is vettünk, Ricsi pedig TALÁLT hozzá egy deszkát... Hozzá kell tennem, hogy egy jó félórába telt a csigákat és pókokat ledomestosozni róla, de a szép új huzattal úgy érzem igazán megteszi. :) Tegnap pedig megvettük az első közös bútordarabunkat!! :) Kellett még egy szekrény, mert már nem férünk el az itteniekben. Emiatt az egész hálót át kell rendezni, de ez is jó mert már most sokkal jobban érzem magam benne, és az új komód csak holnap érkezik. El sem tudom mondani mennyire várom, hogy szépen elrendezgethessem a dolgainkat benne. Ahogy nézelődtünk a használt bútorosnál ráakadtam egy szupi képre néger nőkkel. Annyira beleszerettem, hogy még azzal is álmodtam, úgyhogy ma reggel az első dolgom volt visszamenni érte. Fel is szögeltük őket a falra, imádom. Csak most még kéne valami ami egyező színű, hogy beolvadjon... Holnap IKEA!!!! Egy növénykét is szeretnék, hátha ez túléli... Jah, a nappali falára pedig már rég kinéztünk két színes buszos képet, mindjárt fel is tesszük Zsófival. Kész is a közlekedési múzeum Ricskó mozdonyával... :)
A gépem amúgy bekrepált, a skype és msn teljesen halott. :( Nincs valakinek egy Vistaja???
home sweet home
Korán keltem, hogy végre valami hasznom is legyen. Már rendet is raktam, elhatároztam, hogy ebédre lazac á la Headington lesz és blogot íroook!!! :) A gépem amúgy olyanokat mond, hogy valami kémprogram veszélyeztet és hatalmas nagy fertőzés!! Úristen, le is töltöttem majdnem egy vírusölőt de jól tudjuk mekkora computer zseni vagyok... Ricsi felkelhetne már...
Nem akartam visszajönni, olyan jó volt otthon!!!!! Az egyetlen amiért jó volt, hogy rájöttem mégis szeretem ezt a házat és nem akarok elköltözni (ja mert úgy volt, hogy másikat szeretnénk, de egyik sem felelt meg amúgy se). Persze ehhez nagyban hozzájárult Zsó cukisága, hogy szép rend volt, jó illat és még ebéd is. Ráadásul Ő is boldog és egészen kivirult, ami nekem nagyon tetszik!! :) És a napocska is süt!! Jupii!!
Na de ugorjunk vissza két héttel, amikor ilyenkor már nagyban úgy tűnt a szobánk mintha atomtámadás érte volna a nagy pakolásban... Szegény Ricskó végig dolgozott, úgyhogy neki csak utolsó éjjel jutott ideje bepakolni de így is sikerült két bőröndöt megraknia. :) Az út persze hosszú volt és uncsi, de megérte!!
Otthon várt anya, apa, mama és a finom harcsapaprikás. Aztán persze még sok-sok finomság, a kajarendelést ugyanis már jóval előbb leadtam... Bár anya szerintem anélkül is tudná mivel lehet levenni a lábamról. Az első reggelemet egyből Julussal kezdtem, majd Istivel, egy jó kis vacsival és pizsipartyval zártuk.
Másnap Mesivel elrágcsáltunk egy kávét (kókusz és manduladarabok voltak benne...) és szokás szerint megbotránkoztattunk az értelmiségieket az egyetemnél. :) Jajj de hiányzott már ez!!! Este M2 - első felvonás - de nem maradtunk sokáig.
Másnap Ricsi anyukájánál tartottunk névnapi ünnepséget. Egy egész kacsa volt megsütve meg húsleves, annyira finom volt!! Az igazi mulatság azonban pénteken volt, az egész napot Ricsivel töltöttem, a városban mászkáltunk és hatalmasat sushiztunk a Wasabiban.
Utána rohantunk haza, még otthon is vacsi (rántott hús, a kedvencem!!) és irány a buli!! Nagyon menő volt, mindenki eljött és jól érzete magát. Literszámra fogyott a koktél és még daruhajtogató szakkör is indult. :) Képek az albumban (folyamatban...).
Hétvégén családi pókerparty és nagy kajálások, isteni volt!!! Erről miért nincs kép??!!! Jah és még persze Julusoztam is. :)
Hétfő, a várva-várt utazás vidékre Ricskó nagyszüleihez. Rettenetesen hosszú volt az út, de nagyon jó éreztük magunkat. És az a töltött káposzta... Olyan nyugodt volt minden, friss a levegő és nagyon kedves mindenki.
Kedden még Emese, rohangálás és készülés a hazaútra... Na de hoppá... változott a menetrend, kaptunk egy ajándék napot!! Ki is használtuk az utolsó esténket Ricsivel, ez volt talán az egyetlen nap amikor csak együtt voltunk és sehova nem kellett sietni. Grasszáltunk a Váci utcában, egy kis kávé, koktél és koncert... tökéletes befejezés. :) Olyan gyorsan elment... és még annyi minden történt... volt activity és kutya, na meg pizza és Barátok közt. :)
Portrush 2
Portrush nem akar minket... Ricsi már hajnalban kiugrasztott az ágyból, hogy a korai vonattal induljunk és ezúttal ne sötétben érjünk oda. Volt reggeli és cuki képeslap meg egy szép gyöngy fülbevaló, bár nem veszünk semmit és nem is ünnepeljük... (ja még rózsa is...) :)) Én meg írtam neki egy népmesét, kicsit bénácska de a szándék a fontos. Mert ugyebár vasárnap volt a szerelmesek napja, ami számunkra inkább a munkában töltött végtelen izzasztó órákat jelentett. Az este végére egyenesen se láttam a fáradtságtól, na de elég az hozzá hogy másnap reggel (azaz ma) újult erővel - kávééééé - rohantunk a vonathoz. Hát lekéstük. Upsz. Nem baj a két órával később indulóig jól elütöttük az időt a városban egy második kávé formájában. Mondjuk ehhez egy élmény is párosult, ugyanis a Pound Coffee nevezetű csodálatos, általunk eddig még fel nem fedezett helyen (ahol minden egy font) olyan jóképességű két néni dolgozik, hogy még egy tejeskávé is bonyodalmat okoz, de legalább vicces. :)) Jah és nyelv- és szájfestős kék jégkása is van (Ricsi ezt csak akkor tudta meg amikor már egy órája úgy mászkált :)) bocsi) Na szóval ismét elvonatoztunk a világ végére, még a napocska is sütött. Ahogy megérkeztünk megcsapott a jó kis hideg szél, majd a szikla tetején már úgy fújt, hogy én ilyet még soha... Nagyon fájt!! Na de ez még semmi volt ahhoz a rettenetes jeges esőhöz képest ami később kapott el. Egy játszótéri ilyen baba bujkálós csúszda izébe menekültünk, de persze már mindenünk csurom víz volt mire újra kisütött a nap. A szél maradt, úgyhogy igen kellemesen éreztük magunkat a jéghideg farmerben, szóval ha valaki fázott már igazán... adjon hozzá még ezerszer annyit... Kinéztünk egy boréttermet, de a vacsiig még el kellett ütnünk az időt, úgyhogy teázgattunk egy kicsit. Az étterem rendkívül népszerű, valószínűleg a legjobb a városban, mert már nyitás előbb sorban álltak az emberek és végig dugig volt az összes asztal meg az előtér is szabad helyekre várakozókkal. Ez már a második olyan hely ahol voltunk, hogy nem a pincér jön az asztalhoz, hanem a bárnál kell megrendelni a kaját és utána leülni, majd kiszolgálnak. Vettünk egy üveg bort, előételnek különféle házi kenyereket meg magvakat ettünk aiolival meg olajbogyó pürével, aztán bevágtunk egy-egy jókora steaket. Már így is tele voltunk, de a desszert pultnak nem lehetett ellenállni, úgyhogy egy friss erdei gyümis sajttortával meg egy tiramisuval is megkoronáztuk a vacsorát. Meg se bírtunk mozdulni, de megint rohanhattunk a vonathoz és épphogy elértük... Ricskó szóvá tette, hogy eddig még egy társaságban sem pipálta le se fiú se lány őt evésben én pedig simán bevertem ugyanannyi kaját mint ő... hát ez elég ciki... :) Hazafelé alvás a vonaton, holnap pedig még egy jó kis szabadnap vár ránk. :) Egy hét múlva otthon!! Jupii!! :))
Képek: http://indafoto.hu/kaped/portrush2
Puszi
Romcsi :)
Hivatalosan már fél éve együtt vagyunk (nemhivatalosan már több is... hihi) és eme jeles alkalom megünneplésére csak a világ legromantikusabb éttermében kerülhetett sor... Sikerült is megtalálni a Beatrice Kennedyt, ami egy icipici meghitt hely kandallóval, elegáns korabeli bútorokkal, a legjobb francia konyhával és elsőosztályú kiszolgálással. Előételnek libamájhabot gránátalmás carpaccioval és tenger gyümölcseit ettünk, majd Ricsi steaket én pedig borjút. Persze közben egy üveg bor is lecsúszott, Ricskó tökéleteset rendelt pont ahogy szeretem. Szokás szerint minden fogást egy örökkévalóságig ettünk, főleg itt olyan mámorító volt a hely atmoszférája és az asztalokon pislákoló hosszú gyertyák fénye, hogy az ember órákig tudta csak úgy szó nélkül bámulni a másik csillogó szemeit... A szó nélkül nálunk nyilván szóba sem jött, bár én elég hallgatag lettem a meghatottságtól azok után a gyönyörű vallomások után... Vacsora után táncolni indultunk, de a salsa club ahova akartunk menni mint kiderült az utóbbi időben nem nagyon van nyitva, úgyhogy hazamentünk inkább, úgyis kicsit elálmosodtunk mindketten. Még ezer ilyen félévfordulót akarok!!!
A remekművem kikerült a nappali falára, íme:
Szerintem így messziről akár még művészinek is mondható... :)
Annyi minden történt velünk az utóbbi időben, hogy le sem tudom írni. Mostanság szerencsére sokat vagyunk együtt, úgyhogy volt mozis randi, iszogatás, itthon vacsik, kandallós filmnézés, városban császkálás, stb... :)
DE kirándulunk!!!!
Na de hogy?! Mivel nem telhet el hétvége világlátás nélkül mi ha törik ha szakad kirándulni megyünk!! A tegnapit elég egyedien oldottuk meg, ugyanis én a munkából rohantam a vonatállomásra Ricsivel találkozni annál a vonatnál, ami mindjárt indul... aha feltéve ha ismerném az órát... szóval csak négykor indult... Hova máshova, mint az ország legfelső csücskébe (tök közel volt az Északi-sark!!! :)) röpke két órás vonatút árán... "Mikor érünk már odaaaaa????" "Majd ha vaksötét lesz..." Pooontosan!!! Szóval jól megnéztük Portrush városát sötétben. Haha. :) Nem is baj gondoltuk, nagyon romantikus lesz a tengerparton sétálni a csillagok alatt. Ezzel nem is volt gond, varázslatos világítás volt végig, homokos part és sziklák... Amikor a móló végében szorosan magához ölelt és hallgattuk a tenger morajlását úgy éreztem, hogy az ilyen tökéletes pillanatokért érdemes élni!!! Igaz, hogy fújt a szél, de mi csak felmerészkedtünk a legnagyobb szikla tetejének a közepéig, tovább ugyanis nem tudtunk menni az arcunkat szurkáló jeges esőtől. Megfagytunk. A cipőm meg beázott és minden vizes volt juuujjj... Beültünk egy étterembe melegedni amíg vártuk a vonatot. Kintről elég kihaltnak tűnt, de rendkívül hangulatos kis hely volt és a menü is bizalomgerjesztő volt főleg az itteni átlagos kínálathoz képest. Ettem levest meg egy finom creme bruléet. Hazafelé már volt egy kis bóbiskolás a vonaton, de még jó sokáig fent voltunk mert Zsó hazajött!! :)
Múlt héten meg Carrickfergusba mentünk megnézni a várat meg a kikötőt. Nagyon jó kis nap volt még annak ellenére is, hogy a vacsihoz kiválasztott étterem nem ütötte meg az elvárt szintet... Persze a mi kedvünket egy ilyen kis dolog sosem veheti el egymástól és a végtelen beszélgetésektől meg röhögéstől. Imádom!! :) Képek az albumban!!!
http://indafoto.hu/kaped/carrickfergus
Bon voyage
Felébredtem rá ahogy nyitja az ajtót és a taxisofőrrel beszél... Egyből kiugrottam az ágyból, hogy még egyszer megölelgessem, de mire a lépcsőhöz értem már nem volt itthon. :( Jó utat Zsó, legyenek nagyon szépek az otthon töltött napjaid!! :)
The taste of her cherry chapstick...
Zsófi csomagot küldött Amerikából!! :) Sejtem is mi van benne, de megvárom Zsót a kibontással, mert mindkettőnk nevére jött... Olyan cuki, nagyon örülök neki!! :)
Imádom a munkám!! Nem is gondoltam, hogy ennyire jó lesz így az ünnepi hajtás után. Eddig a banketten volt rám szükség, de most végre lekerültem az étterembe, ami úgy néz ki már a végső helyem lesz. Nem mintha a rendezvényeket nem szeretném, meg így legalább ahhoz is konyítok de itt sokkal jobb a környezet meg a munka is. Idáig meg még a jövő héten is reggeliztetek, ami tökjó mert végre megint lett életem. Háromkor hazamegyek és még tudok főzni, mosni, takarítani... Menő!! Annyi, hogy mindenre oda kell figyelni, fogadni a vendégeket meg leültetni őket és ellenőrizni, hogy kinek jár reggeli és kinek nem. Akinek nem annak pedig kíméletlenül ráterhelem a szobaszámlájára. Irányítgatom a felszolgálókat, zárást készítek és foglalásokat intézek. Ráadásul a zenét is én választom ki, úgyhogy folyton dirty dancinget kell hallgatni... sosem unom meg... A mosolygás meg jópofizás az meg megy magától. :) Ráadásul a kollégáim is tökjó fejek és úgy hallottam ők is szeretnek engem. :)
Ma elmentünk az edzőterembe. Nem kell megijedni, nem tornáztam csak körbevezettek minket, Ricsi ugyanis gyúrni akar én meg láttam a honlapjukon, hogy vannak salsa meg balett órák. Persze kiderült, hogy nincsenek viszont van jóga, pilates meg uszi is... Még meggondolom, mert elég drága, viszont a központban van. Ami leginkább ellene szól számomra az az, hogy az esti órák általában fél hattól vannak és akkor mit csinálok ott háromtól?! Ha meg hazajövök már tuti nem lesz kedvem visszamenni... Na mindegy, holnap hív a faszi, mert állítólag indul valami táncos foglalkozás csak még ki kell derítenie mikor, aztán majd eldöntöm.
Tegnap felavattam a festő készletemet. A fejemben egy nagyon menő kép volt, de amikor vászonra vetettem már inkább úgy festett, mintha egy ovis csinálta volna... Ricsi viszont nagyon szépen rajzol, remélem hamarosan lesz mit kitenni a hálószoba falára, mert az én tehetségemmel erre totál alkalmatlan műveket kreálok. :(
Már kevesebb, mint ötven alvás hazáig!! :) Teljesen be leszünk táblázva, úgyhogy aki szeretne az időben kérjen időpontot (lehetőleg azonnal)!!
Zsófinak pedig mégegyszer köszi, hogy gondolt ránk!! :) Pusssz
A kandalló melege...
Elment a fűtés... micsoda szenzáció... Meg is elégeltem a dolgot, bementem a városba venni egy hősugárzót. Igenám, de itt hagyományosan minden december 26-án, vagyis boxing dayen (itt úgy hívják, mert régen a szolgák a dobozba eltett kaját - amit az urak karikor meghagytak - ekkor ették meg) hatttalmas leárazások kezdődnek a boltokban. Az egész napot sikerült végül bent töltenem boltról-boltra járva, de persze nem vettem semmit csak egy pizsit, majd miután másfél órát töltöttem egy fehérneműboltban egy hálóinget is kénytelen voltam... Amúgy a nagy tömeg miatt még a próbafülkék sincsenek nyitva néhány helyen, úgyhogy elég nehézkes és idegesítő. A hősugárzó persze a végére maradt, majdnem el is felejtettem... :)
Ritka, hogy szombat este mindannyian itthon vagyunk, úgyhogy el is határoztuk, hogy jól elmegyünk bulizni... Előtte gondoltuk megnézünk egy filmet, de a dolog annyira meghittre sikerült, hogy végül senkinek nem volt kedve. Tökéletes és leírhatatlan érzés ahogy ropog a tűz mellettünk a kandallóban, sült tök illata járja be a lakást, együtt vagyunk, Zsó az egyik kanapén bóbiskol, Ricsi pedig az ölemben fekszik és a haját simizem, amit szerinte túl rövidre vágtam, de nekem ilyen sünisen tetszik!! :)) Igazi családi idill...
Ma csajos este, romantikus film, szokásos vacsi, bor és megint begyújtottuk a kandallót. Már csak egy szabadnapom van, olyan hamar elment ez a pár nap, én meg még féltem, hogy unatkozni fogok. Kedden az étteremben kezdek reggel hétkor... ajjj... már megszoktam az éjszakai életet... Ricsi szilveszter éjjel is dolgozik, így idén nem lesz semmi hacacáré. Nem is baj, eddig még életemben nem volt egy olyan szilveszter, ami jól sikerült volna... végülis csak egy buli... lesz még ezer...
Sajnálom, hogy elmúlt a karácsony, úgy vártam... :( Szerencse, hogy megint van mit várni. Nagyon jó lesz hazamenni kicsit februárban, látni a családot és a többieket, buli, mozi, vacsi, kávé, sajtos párizsi és egy második első randi!! :))
Szenteste
Nagyon jól sikerült a karácsony este, pont ahogy elképzeltem. :) Isteni lett a vacsi és az ajándékok is nagyon szupik!! Otthonról kaptam egy csomó könyvet, nagyon örülök nekik, azt sem tudom melyikkel kezdjem, meg otthoni édességeket, meg mindannyian kaptunk színes törcsiket, amikbe bele van hímezve a nevünk, tökjó!! :) Ricsitől gyönyörű dkny órát kaptam, meg lush cuccokat hmmm csillogós habfürdő nyami... Zsó meg vett nekem nagyon profi ecsetkészletet meg festéket meg egy vásznat, jupii festek egy képet a hálószobába (nem a falra!!), meg egy gyönyörű pénztárcát. :) Ő magic ballt kapott, egész este azzal játszott :) meg hajsütőt (mert a régi elromlott...), meg Ricsitől fincsi parfümöt. Ricsi meg tőlem egy órát meg játékokat, Zsófitól egy menő pulcsit meg parfümöt.
Ricsi nem hagy békén, beszéljenek a képek: http://indafoto.hu/kaped/szenteste
Boldog Karácsonyt!!
Ricsi a konyhában sürög-forog (én már kivettem a részem délelőtt...), Zsófi az emeleten készülődik, a kandalló meg a gyertyák égnek, szól a zene én pedig alig várom, hogy betegyük az ajándékokat a fa alá!!! :) Örülök, hogy mindenki itthon van és együtt ünnepelhetünk.
Zsóval szurkáltunk szegfűszeget narancsba meg citromba, hogy jó illat legyen (köszönjük Zsófi anyukája!!), de Ricsi fél tőlük mert a woodoos kínzós szurkálásra emlékezteti. :) Tegnap megvettem a karifát is, bár élőt már nem kaptam sajnos. Itt az a szokás, hogy már novemberben feldíszítik a lakásokat meg a fenyőket, úgyhogy az utóbbi napokban már a vásárok is bezártak. Mindegy, lett egy cuki kis mű meg szép díszek amikkel végül a tükörsima jégen korcsolyáztam haza a simatalpú csizmámban... :) Sütöttünk fahéjas áfonyás csokis kekszet, hmmm... Szeretem a karácsonyt.
Megvettem a repjegyem, február 22-én repülök haza látogatóba, úgyhogy lehet időpontokat egyeztetni!! :)) Már alig várom...
Nagyon kellemes karácsonyt kívánok, remélem mindenkinek olyan meghitt és boldog lesz, mint nekünk!! Az ajándékokról majd később beszámolok. :)
Puszi
Mit főzzek?
Árpi az új rajongóm!! :)
Szegény Misi... úgy elszégyelltem magam, hogy nem is megyünk étterembe inkább. :) Na de igazából nem is ezért, hanem mert szabadságon vagyok szerdától, úgyhogy úgy döntöttem igazi családi vacsorát rendezünk és én főzök!! :)) A borleves már tuti (köszi Julus), előtte szerintem mozarella caprese vagy avokádósali, de a főételt sehogy sem tudom kitaláni. Ötletek??? És azt nem mondja valaki, hogy ponty mert attól a falra megyek!! Aztán lesz mézeskali meg meglepi desszert. :) Jujj de várom, olyan lesz mint otthon. Még egy karácsonyfát is szereznem kell... Az ajcsik mind megvannak, huhúúú szupi minden. Ráadásul a hó is esett tegnap, bár ebből reggelre már nem sok látszott, de azon "szerencsések" akik hajnali háromig dolgoznak láthatták még hatalmas pelyhekben hullani. :) Gyönyörű volt. Itt az utcánk ma reggel a verőfényes napocskában!! :)
Búvár
Ilyet... ma elmentem dolgozni és még ma meg is jöttem. Ilyen még nem volt, de ez persze a betegségemnek tudható be. Nem vagyok az a beteget jelentő típus, most fordult elő talán harmadszor életemben de most is csak azért vettem a bátorságot, mert Zsó szavai lebegtek a szemeim előtt, miszerint "nem fogok meghalni a Hiltonért". Persze nem a megfelelő emberhez fordultam, ezért végül megállapodtunk, hogy legalább a vacsi idejére menjek be. Michaelt kellett volna hívnom, tök hülye vagyok. Ő bezzeg hálás volt, hogy így is ott voltam és jobbulást meg pihenj sokat és társai... Annyira nem is volt vészes csak mintha 50 méter mélyen búvárkodnék. A fejemben lévő nyomástól bedugul a fülem, meg van az a víz alatt érzés... mikor ott vagy de igazából a külvilág egy igen távoli dolognak tűnik. :) Viszont mindezek ellenére egy bácsi - nem józan - odajött és azt mondta milyen jól nézek ki. Hahh, látna amikor tényleg...
A fejemben az I wish it could be christmas every day című szám megy, amit mostanában már ahányszor meghallok azt gondolom, hogy isten őrizz, hogy minden nap karácsony legyen. Minden este ugyanaz a zene, dekoráció, kaja és ugyanazok a túlságosan is sok önbizalommal és még annál is rövidebb szoknyával rendelkező nők, meg az idióta részeg pasik, akik táncolni akarnak meg akkor állnak neki kérdezgetni amikor tele van minden kezem forró és nehéz tányérokkal. Szó se róla, imádok itt dolgozni és nagyon szeretem amit csinálok csak egy idő után megunja az ember a karácsonyi csillibillit. Jujj viszont itthon már nagyon várom. A legtöbb ajándékot megvettem, holnap be is csomagolom őket, úgyhogy nincs kutatás!! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsizni 24-én ha senki nem dolgozik, mert anyagilag nagyjából ugyanannyi lenne, mintha főznénk és még ki is szolgálnak. Aztán este begyújtjuk a kandallót és odaadjuk az ajándékokat. :) Ezt a többieknek még nem mondtam, de ha elfelejteném itt majd úgyis elolvassák.
Azt még le akartam írni, hogy hogy is néz ki egy ilyen karácsonyi vacsi a Hiltonban. Általában 100 és 300 között vannak a vendégek. Hétkor megjönnek, egy órát iszogatnak az előtérben levő bárban és nagyon zajosak. Nekem kell felügyelnem, de az utóbbi napokban már nem álldogálok ott végig csak időnként végigszaladok, mert annyira zsúfolt és meleg van. Pedig egykét felszolgálóra oda kell figyelni folyton, el sem hiszem ha nem látom, hogy ott sodorja a cigijét a vendégek előtt aztán zsebre tett kézzel leül az asztalra... istenem de nagy az az állatkert... Szóval amíg ezek kint isznak addig előkészítjük a termet, betesszük a kenyeret, vizet meg az áfonya szószokat az asztalra. Ha minden kész Michael szokott csilingelni, mi meg kitárjuk az ajtókat és beözönlenek. Hideg előétel, megeszik, leszedés. Leves (nagy tálcákon jön ki az asztalokhoz és csak szét kell szórni), leszedés. Nah aztán a főételnél már három lehetőség van és itt kezdődik a káosz. Csak annyit tudunk, hogy egy asztalhoz miből mennyi, de azt nem, hogy ki kérte, úgyhogy elég nagy az összevisszaság. Itt az a dolog, hogy irányítani kell a felszolgálókat, hogy melyik asztalhoz menjenek és figyelni, hogy mindenki a megfelelőt kapja. Ennek a leszedését utálom a legjobban, nehezek a tányérok és tök dzsuvás attól a gusztustalan gravy szósztól amit ezek mindenre rátesznek. Aztán a desszertnél ugyanez a három választásos megoldás, majd kihozzák a cukrot, tejet és végigmennek a kávéval meg teával. Ha minden megvan és tiszta akkor már be is áll a zenekar, lámpa le és indul a buli. Általában egy szuperszuper zenekar játszik pár órát (ilyet akarok az esküvőmre!!), aztán disco van. Mindig ugyanazok, a Banana Discoteque... Viccesek, sárga ruhában nyomják ugyanazokat a számokat estéről estére. Ha van kedvem elmulatkázom én is... szerencsére általában van... Egyig van nyitva a bár, addig tart a buli is. Ezután még pohár meg evőeszköz fényesítés és újratérítés másnapra. Ez gyötrelem, mert már mindenki nagyon fáradt. Bocsi, ha unalmas voltam nem tudom miért írtam le mindezt.
Felfelé ahogy hoztam a vacsim megbotlottam, úgyhogy most az egész lépcső teás és az összes almám lépcsős... Tudom Anya, nem eszünk a szobában... talán pont ezért. :) És holnap szabadnap. Végre együtt!! :) A forralt bor ugye jó a toroknak?? :)
Az email címem: edina.kapolnai@gmail.com
Most rohanok dolgozni, bár elég betegecske vagyok úgyhogy valószínűleg korábban hazajövök. :( Holnap szabadnap Ricsivel végre... kár, hogy túl sok mindenre nem vagyok alkalmas. De azért bizti jó lesz már csak az is, hogy találkozunk. :)
Puszi mindenkinek!!!
Bort iszik és vizet prédikál
Állandóan izélgetem a többieket, hogy miért nem frissítik a blogjukat, bezzeg én... Aztán most rájöttem, hogy bort iszom és vizet prédikálok, mert én ugyanolyan lusta vagyok, bocsi!!
Ma Zsó szabadnapos volt és olyan gyönyörűen kitakarított, hogy csak ámultam amikor hazaértem. Nekem erre miért nincs energiám??? Bár a napi tizenakarhány óra munka annyira nem pihentető (főleg, hogy nem is órabérben vagyok és a túlórát nem fizetik... na mindegggy...), de mi lesz ha még a gyerekért is menni kell aztán főzni és kiszolgálni az uram... haha... ez onnan jutott eszembe, hogy Zsófi küldött egy rendkívül vicces emailt arról, hogy milyen a jó asszony 1955-ben (!!!), Ricsinek nagyon tetszett... Hm. Csak a záró mondatot idézném, miszerint "És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye!" Na vajon hol??!
Amúgy a Hiltonban pont belecsöppentem a crazy időszakba aztán néha még mindig csak úgy lézengek, nem tudom hol a helyem... hihi... :) Aztán általában belejövök, és már nagyjából értem is amit beszélnek hozzám, tehát a fejlődő tendencia azért megvan. Fogom én ezt nagyon szeretni amint átlátom a helyzetet.
Vasárnap jött a Mikulás. :) Mire Zsófival felébredtünk mindkettőnk cipője jól meg volt rakva édességgel és egy-egy meglepi csomaggal, ami tartalmazott egy játékot, matricát és kifestő könyvet. :)) El is szórakoztunk velük egy ideig, bár a kinder tojásban találtakat Ricsinek kellett összerakni, mert az már meghaladta... :)
Aztán elmentünk vásárolni és vettünk a kandallóra karácsonyi díszt meg égősort, hogy legyen egy kis hangulat itthon. Este meg voltunk bulizni a Monoban két másik magyar sráccal. Érdemleges képek ismét nem készültek, de azért felrakok majd párat az albumba. Jól éreztük magunkat nagyon, imádom az ilyen spontán családi rendezvényeket. :)
"Látod asszony, nem kell ide gázszerelő..." :))
Hajnali fél négy, hazaértem a munkából... Hulla fáradt vagyok, Ricsiről meg nem is beszélve aki még mindig nincs itthon és már reggel óta dolgozik ma is meg tegnap is. Szeeeegény. :( Még mindig alig hiszem el, hogy a Hiltonban dolgozom. Ma odajött a szálloda igazgatója és megnyugtatott, hogy csak egy hónapot kell kibírnom ilyen rettentő tempóban, aztán minden normális és élvezhető lesz. Kezdek kiábránulni az egész napos álldogálásból, főleg hogy itt még csak nem is csinálok semmi hasznosat, csak "osztom az észt". Néha azt gondolom mentem volna inkább cipőfelsőrész készítőnek, de aztán rájövök, hogy milyen szuper állásom van valójában és akkor újra minden szép. Csak a lábam ne fájna ennyire...
Tegnap megjött az olajas ember... Igenám, de a kazán meg elromlott, úgyhogy Zsófival hiába operáltuk egy órán keresztül különböző vicces utolsónak is beillő mondatokkal - mint például "Ez a fekete gomb mire való?" - tarkítva, meg se nyikkant. Még egy éjszakát kellett eltöltenünk pulcsiban (egyesek kabátban...) fagyoskodva. Zsó nagyon cuki volt, mivel én képtelen voltam kijönni a takaró alól mindenféle hasznosat hozott nekem, mint például csoki, tea meg tészta. :) Aztán ma kihívtam a szerelőt, persze pont azelőtt jött, hogy dolgozni mentem, úgyhogy nem élvezhettem az új és főleg működő olajunk jótékony hatását csak most mikor hazajöttem.
Hilton
Alig várom, hogy január legyen és használhassam az új menő határidőnaplóm amit Ricsitől kaptam!!! :)) Meg többek közt azért is várom, mert akkor talán egymásra is jut majd időnk, nem csak a munka meg a munka... Jahhj ez a karácsonyi őrület már most kikészít mindenkit. Persze a város hangulata nagyon vonzó, meg az ajándékvásárlás és a forralt bor illata... Hát ezeket imádom!!! Zsófival rajta vagyunk az adventi koszorú projecten, egy gyújtás már így is kimaradt.
Tegnap első nap a Hiltonban. Persze jól felkészülten mentem, az egész keddet a városban töltöttük Zsófival vásárlással. Annyi mindent vettünk, alig bírtuk hazavinni. :) Lett fekete kosztümöm, fehér ingek és egy geox cipőm, hogy menő legyek a munkában. Igazából a saját örömömre alig vettem valamit, mindig csak a meló... :( Na jó, azért egy pulcsi meg egy szájfény is jött, dehát ezek is életbevágóan fontos dolgok!! Este találkoztunk Ricsivel és vele meg megvetettük a világ legszebb cipőjét, úgyhogy közvetve az is nekem jó, hogy ő tök csini lesz benne mellettem. :)
Szóval a Hiltonban úgy tűnik egyenlőre conference és banquet supervisor leszek, de csak januárig amikor pedig átveszem a hatalmat az éttermek felett is. :) Tegnap megmutogatták a rendezvénytermeket (összesen 9 van belőlük...) amikre figyelnem kell majd és bemutattak a többieknek. Mind olyan kis fiatal, legtöbben iskolások. A másik supervisor jófej, csak az a baj, hogy mindent rájuk hagy, ezért persze szeretik is. Én viszont megdöbbenve mentem végig egy vacsihoz felterített termen, ahol mindenütt keszekuszán felrakott foltos evőeszközök és zsíros meg rúzsfoltos poharak voltak az asztalokon. Atyaég!! A másik nő szarik rá, én pedig nem akarok már egyből a szemét főnökösködő lenni, hogy ezek miatt rájuk szólok. Utálni fognak az tuti, de ez így nem mehet és nem érdekel!!! Na mindegy, egyébként nem egy izgi munka, bár még konkrét rendezvényen nem voltam csak le kellett ellenőriznem, hogy minden rendben van-e másnapra. Ma meg megint nem dolgozom, aztán pénteken igen és vasárnap-hétfő megint szabad. :) Sajos leginkább éjjel leszek bent, ami nem túl jó, de legalább alhatok reggel... Borravaló sincs, pedig idáig mindig abból fizettem a taxit. Kész anyagi csőd ez a hónap!!!
Jah, főleg hogy kifogyott az olaj és újat kellett rendelni megint több, mint 200 fontért... Most várjuk az olajas embert, megfagyuuuunk!!!!!!
Hát az úgy volt...
Nem dolgozom a Merchantban többé, de ez gondolom azért többé-kevésbé lejött az eddigi bejegyzésekből... Tegnap volt az utolsó napom, hazudnék ha azt mondanám, hogy szomorú vagyok. :) Két hete megpályáztam egy f&b supervisori pozíciót az itteni Hiltonban, amire Zsó hívta fel a figyelmem (Köszönöm, köszönöm, köszönöm....), be is hívtak interjúra és miután már fél órája beszélgetünk mondták, hogy akkor most feltennének néhány kérdést. :) Elég kemény volt, a lelkem mélyén nem is hittem, hogy elég vagyok én ehhez. A manager egyébként nagyon szimpatikus, meg a szálloda is tetszik, bár ez inkább egy modern business szálló, nem az a meghitt, kandallós fajta mint a másik. Egy teljes hétig nem hívtak vissza, pedig akkorra már bármit megtettem volna, hogy megkapjam az állást. Aztán egyik reggel végre megcsörrent a telefonom, kértek még egy referenciát (Ricsi töltötte be ezt a nemes szerepet...), majd visszahívtak és felajánlották a pozit, ha még mindig érdekel... naná!! :)) Jupii, már indultam is felmondani. Marco nagyon megértő és kedves volt, azt mondta sejtette, hogy tovább szeretnék lépni, mert nagyon intelligensnek tart (mondjuk ha úgy vesszük ez abban a környezetben nem számít nagy bóknak, mert a kedves kollégáknál még egy csimpánz is... tisztelet persze a kivételnek...), meg látta, hogy annyira nem éreztem jól magam itt. Egy hétig még maradnom kellett persze, reménykedtem is hogy nem derül ki a dolog de persze olyan nincs... A legtöbben kedvesek voltak, de néhányuknak sajnos nehezére esett feldolgozni a dolgot és még tegnap is ezen lovagoltak. Nagyon tudom sajnálni őket, dehát nem lehet mindeninek olyan jó, mint nekem. :))) Este már kabátban voltam és indultam haza, amikor az étteremben pont az a szám csendült fel, ami minden alkalommal megérintett ahányszor hallottam. Olyan jó érzés volt, tökéletes lezárása ennek az időszaknak. :) Hallgassátok meg, szerintem nagyon szép:
Szerdán délután kezdek a Hiltonban, kell még vennem egy fekete kosztümöt... A délutánt Ricsivel töltöm, vásárolgatunk, meg szerintem eszünk valamit valahol. :)